Sziasztok..:D
Foggalmam sincs mit irjak ide... Sablonszöveggel nem akarok jönni ,mert az olyan... túl sablonos értitek;) :D Tehát.. Mindent megtaláltok rólam itt. az érdeklődési körömről, a kedvenceimről, a zeneistílusomról... sőt még azt is megtudjátok hogy kicsit dekadenciás vagyok... /szeretem a halált..stb.../ Szomorú történetek a gyengéim. Szeretek verseket is irni ,mert kifejezem vele önmagam.. az érzéseimet eltudom ezáltal mesélni. Hát kicsit oldalról is...
Ha szeretnétek hozzászólni megtehetitek a vk-ban... meg ilyesmi :Dsálálá*:D bírom az erős kritikát.. ha mégsem.. ahogy leírod , 5 perc után ott is vagyok és kopogok a házad ajtajánál egy kést tartva kezemben^^ nah :P hogy hangzik:D? nahjo csak vicceltem:D még én se vagyok ennyire hidegvérű=)
És most itt egy kis depiség...Tőlem...:D
... Beleőrültem.. itt állok, késsel a kezemben.Várok arra hogy jöjjön a végszó.Eddig mindig vártam valamire.
Vártam Rá, hogy döntést hozzon, hogy megváltoztassa az életemet. Megváltoztatta, de végeleges döntés nem hozott. Beleőrültem
,hogy mást is szeret, és képtelen elhagyni.Beleőrültem a várakozásba. A várakozásba ami most a mélybe fog taszítani. Utolsó perceimben is csak várok.
a túlvilágon talán megpihenhetek, és nem kell várnom.. minden jönni fog magától, mielőtt még eszembe juthatna hogy várok rá...Most a halálomra várok.
Mikor meglátom a fényt, ami egyre csak közeledik..még előtte lassan , s erősen a kés élét hozzáérintem az esőtől ázott bőrömhöz, és belevájom azt.
Felszisszenek...a kezemből lassan forró vércseppek buggyannak ki, s végig csurognak ujjaimon... majd a földre hullnak halk nesszel. Megvágom a másik csuklomat...és
már egyre közelebb ér a fény. Mindkét csuklóm megfagy, már nem érzem. Kihül mindkét kezem. a Fény egyre erősebb , vakítóbb.. Átgondolom az életem, s minden szép percét, az első csókját, az első ölelését.
S mikor először mondta ki hogy: Szeretlek! ...szép emlékek...de már mit sem érnek...már mást szeret s kényeztet érintésével, s mély ,megigéző szemei mást néznek, más elméjében kutatnak az igazság után.
Az én elmém már elsötétült, titokzatos lett. És senki sem fejtheti meg. többé már ő sem.. s lassan minden elfog homályosulni már aligérzem a testem, ezért felgyorsítom a folyamatot. Meg vágom a nyakam s a fény már csak pár méterre van.Felsikoltok , igen... ez a fájdalom hangja.. de ami belülről fog felszakadni mikor vége lesz mindennek...Az a sikoly hangosabb lesz minden zajnál , érzékibb minden tapintásnál, s szomorúbb egy temetésnél is. És a fény elér engem. Erőtlen testem összeomlik, s lelkem elszáll kutatva az élet fintorát. Üresen fekszem a sinek közt, s valaki rám talál, de nem most... igy lesz nekem végem, pontosan 2009.10.25-én, 22:22 - kor..utolsó kívánság? Kívánom hogy legyen jó élete , s szeresse szerelmét örökre, csupán ennyi lenne.
Késik... mire vár már, készen állok, legyen vége itt most!
De a fény nem jön.. és megint csak várok.
Várok az örökké valóságig. Még a halál is eltaszít.
Vajon van lét az élet s a halál között??Lehet hogy én pont ott tengődöm... Az élet csak fájdalmat okoz. Én nem tudok élni, ez nem nekem való.
Nekem a halál kell, jöjjön el értem és vigyen magával.. nem kell nekem a meztelen fájdalom.. a türhetetlen kín, s az elsajátított test. ami már nem is az enyém.
S az élet-halál közti lét.. pusztán én lehetek..... erre a felismerésre, szememben egy könnycsepp jelen meg...nem vártam meg a fényt, s véget vetettem szívem dobogásának. Szíven szurtam magam. összetört szívem sikított fel. s még mindig hallom hangjában a kínt, pedig már vége a fájdalmainak.. de még sír..és sír, és csak sír.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
